ELFOGADÁS

A karantén ideje alatt Zoom-on folynak a coaching ülések. Az utóbbi hetek tapasztalatairól szeretnék most írni nektek. A beszélgetések jelentős részében megfogalmazódott az, hogy bár a kezdetben újszerű élményként ható otthonmaradás mára aggodalommá, szorongássá vált sokunknál. Jellemzően azoknál, akik rohanó tempóban élték eddig az életüket, akik ezerféle dolgot csináltak egyszerre; csinálták, mert élvezték. Mindig tökéletességre törekedtek, túlzásba vitték azt, hogy csak akkor felelnek meg a világ vagy a szűkebb környezetük számára, esetleg saját maguk elvárásainak, ha minden és mindig, de legkésőbb azonnal megoldva, elkészítve kell, hogy legyen. Kifogástalanul és tökéletesen. Most pedig lassításra vagy megállásra kényszerültek.

Attól, hogy most nem tudod csinálni a mindennap megszokott tevékenységeid jelentős részét, elkezded kritizálni magad és csalódottá válsz, haszontalannak érzed mindennapjaid. Folyamatosan az jár a fejedben, ’kell’, ’muszáj’, ’kellene’ és észre sem veszed, hogy az otthoni teendőid is épp elegek lennének, hiszen a legtöbb nő ebben a helyzetben még több feladatot lát el, mint eddig bármikor. Gondolj csak bele, tanítod a gyermekeid, végeznéd a saját munkád, főznöd kell, takarítanod és még jobb esetben ott a párod.

Belegondoltál már abba, hogy csupán csak azt nem veszed észre, hogy mennyire hasznos, amit épp csinálsz? Vagy az, hogy ha épp semmit sem csinálsz; az is épp olyan hasznos? Attól, hogy nem kell kilépned a lakásajtón, attól még ugyanazokat az értékeket képviseled.

Nem vetted eddig észre? Vagy nem is vagy tisztában az értékeiddel, meg sem engeded magadnak, hogy elgondolkozz rajtuk. Értékként fejedben életterületednek csak egy kis része jelenik meg, mert tévesen azonosulsz egyetlen szerephez. Jellemzően a munkádhoz, azaz kizárólag akkor vagy értékes, akkor vagy ’valaki’, ha a jelenlegi munkádat maximálisan eltudod végezni. De most nem tudod. Pont. Azt, hogy az otthoni teendőket is te látod el, az nem érték, nem veszed semmibe.

Hajlamos vagy önmegtagadóvá válni, saját igényeidet beáldozod a külső céloknak. Sajnos ez hosszútávon kiéget, vesztesz a vitalitásodból és kreativitásodból. Túl komolyan veszed a dolgokat és nem hagysz időt magadnak kikapcsolódásra, feltöltődésre, pihenésre, sőt még arra sem, hogy átgondold a fentieket. Sajnos, nap mint nap az online tér is ezt sugallja feléd, most lépj, most van időd tanulni, most beteljesítheted amit eddig halogattál, most végigcsinálhatod, most kiolvashatod, most felismerheted, most, most, most…

De mi is van most?  Semmi, ha pedig nem semmi, akkor valami, de az is úgy, hogy se így, se úgy, legfőképp sehogy. Egyetlen dolog van, amit tehetsz most: az pedig az elfogadás. Az elfogadáshoz meg kell értened, hogy egy kicsit jobban kell viszonyulni az élet kiszámíthatatlanságához, azokhoz az apró váratlan változásokhoz, melyek a mindennapokban előfordulhatnak, jelen esetben pedig egy óriási változáshoz.

Coaching üléseken rengetegszer fordul elő, hogy felhívom ezekre a dolgokra a kliens figyelmét, vagyis arra, hogy nincs minden helyzeten, nincs minden eseményen irányítási lehetőség, nem lehet mindent kontroll alatt tartani és a végkimenetet biztosra venni. Kevesen értik meg, de akik megértik, elérik a változást, képessé válnak a valódi változtatásra. Kevesen.

A mostani kaotikus helyzetben nem voltál felkészülve arra, hogy minden kiszabadult az irányításod alól. Az elfogadás azt jelenti, hogy hajlandó vagy elfogadni a dolgokat úgy, ahogy azok adódnak és nem állsz ellen.

Az elfogadó hozzáállást többféle módon kifejlesztheted magadban, ha hajlandó vagy elengedni az irreális elvárásaidat sok csalódástól megóvhatod magad. Ebben a relaxáció is fontos szerepet játszik, továbbá olyan gyakorlatok, amiket a csoportban mutatok.

Ha van kedved, jelentkezhetsz!

Nyugalom Neked

Comments are closed.