KLIENSEK COACHINGBAN

“Köszönöm szépen a mai csoportos coachingot, nagyon hatékony volt. Választ kaptam a kérdéseimre és sokat tanultam a többiek hozzászólásaiból. Mindenkinek ajánlom, aki a vállalkozásában felmerülő kérdésekre szeretne választ kapni. Sokat lendített előre rajtam ez a pár óra.” Évi, 42 éves 

 

“Kedves érdeklődő, magában tanakodó, kétségek közt vagy reménytelen helyzetben lévő! Andi coaching csoportjait ajánlani tudom, nekem is hasznos és értékes időtöltést jelentett.

A kíváncsiság hajtott, nem konkrét cél, de igen hasznosnak éreztem. Egyrészt megtapasztalni, hogy mások is hasonló problémákkal küzdenek, mindannyiunk élethelyzete más és más megoldást kíván. Megoldás mindig van, ami akár előttünk áll, de nem gondolunk rá. Az egymással megosztott tapasztalatok, történetek rávezetnek, hogy vajon a te saját elakadásodban mi lehet a kiút.” Dömötör Krisztina

 

 

„A vállalkozóvá válás folyamatában való segítség; mik voltak a nehézségeim, amikkel küzdöttem, hogy meglépjem az utat az önállóság felé…vagy, hogy egyáltalán elmenjek Andihoz” Ezekre a kérdésekre kell választ adjak. Hát hol is kezdjem? Nem leszek túl rövid, csak hogy nagyjából érthető legyen a sztori.

Talán ott kezdődött minden, hogy szültem egy csodálatos kislányt, akit nagyon szeretek, mindent meg akartam adni neki, leginkább azt, amit az én anyám nekem nem adott meg. Mivel csak a gyerekkel foglalkoztam teljesen elhanyagoltam magamat és vele együtt a páromat. Így esett meg, hogy a szexuális életem megromlott és nagyon elkeseredtem. Nem volt kedvem semmihez, a telefont nyomkodtam, és tv-t néztem.

A gyerek bölcsibe ment, engem visszavettek 4 órába dolgozni a régi munkahelyemre, ahol 4 hónap után a főnök teljesen lealázott, közölte, hogy a gyerek túl sokat beteg, én túl sokat hiányzok, nem akar tovább táppénzt fizetni. Ha beteg lesz a gyerek, nagyon sajnálja, hogy nincs nyugdíjas nagymamánk, aki besegít.

Nem vagyok teljesértékű ember – na ez volt az a mondat, ami úgy megragadt bennem, hogy az elkeseredésemben még mélyebbre süllyedtem, az önbecsülésem a béka segge alatt 2 méterrel, és itt mondtam fel. Másnap megírtam a felmondó levelem, mert elég volt ebből. 5 évig dolgoztam náluk, ez idő alatt végeztem el a műkörömépítő, kéz- és lábápoló szakmát.

Azt a szakmát, ami mindig is érdekelt és senki nem erőltette rám. Így esett, hogy akkor eldöntöttem maradok a gyerekkel és mellette körmözni fogok. Azt már nem tudom, hogy találtam rád Andi, talán elmentem egy jógaórádra és ott derült ki, hogy csinálod ezt, és mivel gyerekként is voltam már segítőnél, és 7 évvel ezelőtt is, így nem nagyon féltem tőle.

Az elkeseredettségből, az apátiából tudtam, hogy nem gyógyszerek segítségével fogok kilábalni hanem akkor, ha szembe nézek önmagammal. Sokban hozzájárul, hogy úgy hiszem, mindennek lelki eredete van, minden elakadás a lelki állapothoz vezethető vissza.

Első alkalommal nagyon izgultam, az ülés egy kis teszttel indult, aztán kérdezgettél, és nagyon jól tudsz kérdezni, nagyon sok gyerekkori problémára fényt derítettünk, ami befolyásolta azt, hogy nem kell mindig mindenkinek megfelelni, kezdjek el végre a saját elvárásaimnak megfelelni. Mi az, amit valójában én szeretnék csinálni, mi az, ami örömet okoz. És én egyből rávágtam a körmözést.

Felmértük, hogy mi kell ehhez, milyen eszközök kellenek, vendégkört kell építeni, reklámozni kell. Hogy csináljak egy listát és írjam fel, már ez sokban segített, mert a mai napig ezt teszem és húzom ki szépen sorba, ami már meg van.

Ami az elején nehézséget okozott az mások véleménye. Nagyon sokan lenézik ezt a tevékenységet, pedig egy eléggé nehéz szakma, amihez nagyon sok gyakorlás, kitartás, valamint alázat kell. De régen nagyon is azt néztem és azzal foglalkoztam, hogy másoknak mi a véleménye, hogy mások mit gondolnak rólam, de hála neked, most már leszarom mások, mint gondolnak rólam, vagy mi a véleményük rólam, mert bizony nekem is meg van a véleményem, csak nem mindig mondom ki.

És rájöttem, hogy így jó a világ ahogy van, véleménye mindenkinek lehet és bizony az nem mindenkinek lehet egyforma.

Bocsánat, ha egy kicsit nyersen fogalmaztam. Átbeszéltük, hogy a vendégkör építését, az eszközöket. Ezeket megterveztem, elkészítettem.

Árlistát készítettem, egy idő után árat kellett emeljek, féltem ettől is, mert az önbecsülésem még itt nem volt százas, vajon megérdemlek én a munkámért ennyi pénzt? És igen!

Ne becsüld le magad, megérdemled. Így árat emeltem, úgy gondoltam lesz, aki elmegy, de majd jön helyette más. Hozzá kell tegyem senki nem ment el, mindenki elégedett a munkámmal, így most boldog vagyok, az önbecsülésem nőtt, most már örömmel nézek a tükörbe. Több célt tűztem ki magam elé, továbbképzések a pedikűr területén, ayurvédikus láb és kézmasszázs, amivel bővíthetem a szolgáltatásaimat, és idővel egy saját honlap tervezése.

Hogy mi az pontosan, amit csinálsz, nem tudnám megmondani. Talán tükör, amit magad előtt tartasz és szembe kell nézzél önmagaddal. Ez nagyon sok embernek nehezen megy, és bizony nem is könnyű, de megéri, nekem nagyon sok változást hozott az életembe, ami nélkül most nem tudom hol lennék. Talán még mindig magamat sajnáltatva ülnék a tv előtt és nyomkodnám a telefont.

Több csoportos foglalkozáson is részt vettem, ami izgalmas volt, leginkább, mert nem ismertem senkit és mások előtt nehezebben nyílik meg az ember. Legalább is én.

Ui: több könyvet olvastam, amit ajánlottál, ami nagyban hozzájárult önmagam megismeréséhez.”  Sz. Mirjam vállalkozó

 

 

 

Comments are closed.